Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a nehagyd.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
+36-80-20-55-20
Kiszolgáltatottság naplók

Au-pairből szexuális kizsákmányolás áldozata

Annyira örültem, hogy vége a sulinak. Nem kellett többet a jegyek miatt aggódni, nem kellett órákat tölteni a könyv felett. Anyámat sem izgatta különösen, hogy továbbtanulok-e.

Annyira örültem, hogy vége a sulinak. Nem kellett többet a jegyek miatt aggódni, nem kellett órákat tölteni a könyv felett. Anyámat sem izgatta különösen, hogy továbbtanulok-e. Neki az volt a fontos, hogy legyen végre valami hasznom, hogy minél hamarabb pénzt vigyek a házhoz. Arra gondoltam, hogy külföldön próbálok szerencsét. Nem csak dolgozom, de közben világot is látok. Két legyet ütök egy csapásra! Simán lehetek pincérnő, hostess, akármi. Aztán majd szépen lassan lépkedek feljebb a ranglétrán, ahogy mások is teszik. Elkezdtem Facebook-on munkát keresgélni, sok barátnőm is talált már itt korábban. Rögtön több hirdetést is találtam, mindegyik elég ígéretesnek tűnt. A legtöbb au-pairt keresett, ahol nagyon egyszerű lenne a feladat: vigyázni néhány gyerekre. Végülis, 5 testvérem van, ez már úgyis menne, kézenfekvő feladat lenne.

Többre is jelentkeztem, de egynek szurkoltam igazán. Ott az áll a hirdetésben, hogy a kiutazás költségét is állják. El se hittem, amikor másnap visszajeleztek Facebook-on. Azt írták, hogy mindenképp szeretnének látni és beszélni velem, ezért, ha még mindig van kedvem a pozícióhoz, akkor egyeztessünk egy időpontot. Izgultam. Tanultam angolul, de soha nem figyeltem oda igazán az órákon. Aznap este sor került az interjúra. Nagyon kedvesek voltak, kamerán megmutatták a házat is, sőt, azt is, hogy melyik lenne az én szobám, ha engem választanak. Szebb volt az ottani szobám, mint a mostani. Akkor eldöntöttem, hogy amilyen hamar csak lehet, elutazom innen. Szerencsére gyorsan zajlottak az események: másnap reggel közölték is a jó hírt, hogy felvettek. Állják a kiutazásomat, a megélhetésemet és még fizetést is kapok. Arra gondoltam, hogy életemben nem volt még ilyen mákom!

A hét második felében már csak az utazásra tudtam gondolni. Nagyon izgultam, azt se tudtam, mit pakoljak el, hiszen még soha nem utaztam el ilyen hosszú időre, ráadásul külföldre. E-mailben már a repülőjegyemet is átküldték. Akkor hittem el igazán: tényleg nem átverés, ők állják az egészet! Alig vártam, hogy ott legyek! Hétfőn a repülőtéren elköszöntem anyámtól, és megígértem, hogy majd hírt adok magamról. Amikor leszállt a gép és kiléptem a repülőtérről, már ott vártak. Egy aranyos pár, két gyerkőccel és egy táblával, amin a nevem állt. A férfi virágot adott nekem, a nő pedig csokit és üdítőt nyomott a kezembe. Hatalmas örömmel fogadtak. Egy órát vezettünk, mire megérkeztünk ahhoz a csodálatos házhoz, amit Skype-on is láttam. Érdekes volt, hogy egy szomszédjuk sincs. Tutira a legnyugisabb életük van a világon. Náluk édesebbet alig lehetett volna találni. A napok nagyon gyorsan teltek. Minden reggel, délben és este terülj-terülj asztalkám fogadott, együtt ehettem a családdal. Amennyit akartam, amiből csak akartam. A gyerekek olyan jók voltak, hogy jóformán nem kellett rájuk vigyázni, csak játszani velük. A szülők ritkán mentek el otthonról, ezért nem értettem teljes mértékben, miért van szükségük rám. Gondoltam, hogy ez biztos amolyan gazdagok kiváltsága és megvárják, hogy jól összebarátkozzak a gyerekekkel. A szülők elvittek vásárolni, a kedvenc kajámat rendelték és mindig foglalkoztak velem.

Néha zavarba ejtően kedvesek voltak. A szennyesemet nem engedték, hogy kivigyem, mindig ragaszkodtak hozzá, hogy ők mossák ki. Az ajtómat mindig félig nyitva kellett hagynom, hogy baj esetén gyorsan ki tudjak szaladni hozzájuk. Szerettek iszogatni, amikor a gyerekek oviban voltak. Olyankor nekem sem volt dolgom, ezért gyakran a szobámban voltam, pihentem, tévéztem vagy zenét hallgattam. Egyszer azt mondták, hogy csatlakozzak hozzájuk. Rég ittam már, úgyhogy most jól esett kicsit megfeledkezni a dolgokról. Talán kicsit túlságosan is jól sikerült az este. Már nem igazán tudtam sétálni, hamar megártott a pia. Rémlik, hogy felkísértek és hogy ágyba dugtak. Az viszont nem rémlik, hogy utána mi történt. Reggel elég erős fejfájással keltem. Pánikoltam is, hogy fogok így a gyerekekkel lenni. Aztán észrevettem, hogy teljesen meztelen vagyok. Azon tanakodtam, hogy ebből a szülők vajon mit láthattak. Biztos akkor vettem le a ruhákat amikor nem tudtam magamról. Szégyelltem magam. Megígértem, hogy soha többet nem iszom ilyen sokat. Ki se mozdulok a szobából egészen addig, amíg nem muszáj. Viszont egy perc elteltével belépett a nő és a férfi.

Széles mosoly volt az arcukon. Azzal cukkoltak, hogy úgy néz ki, fiatal vagyok még az alkoholhoz. Igyekeztem terelni a témát és minél inkább körbetekerni magam a paplannal. Azt mondták, hogy semmi baj, nagyon szép vagyok ruha nélkül is. Ekkora égést. Kisétáltak. Gyorsan elmentem zuhanyozni és felöltözni. Többet nem beszéltünk az estéről szerencsére. Másnap még mindig nagyon rosszul voltam. Kaptam a nőtől egy gyógyteát, ami majd helyreteszi a fejemet és a gyomromat. Mondta, hogy mihelyst megiszom, feküdjek le pihenni. Hatásos volt a cucc, mert remekül aludtam, szerintem még egy mennydörgésre se keltem volna fel. Viszont valami furcsa volt. Nem abban a ruhában voltam reggel, amiben lefeküdtem aludni. Vagy nagyon rossz a memóriám. Vagy valami elképzelhetetlen történik az én tudomásom nélkül. Aznap nem ittam és nem ettem semmit. A nő rosszallotta. Azt mondta, hogy akkor nem lesz energiám és nem tudok majd a gyerekekre se vigyázni.

Szerencsére másnap szabadnapom volt, ezért felbuszoztam a fővárosba. Vettem egy kamerát, és annyira a táskám mélyére dugtam, amennyire csak lehet. Amikor hazaértem vele, a plüss bagoly mögé helyeztem, ahonnan belátni az egész szobát. Este lementem enni. Isteni narancsos kacsa volt és citromos sütemény. A kedvencem. Az alkoholt elhúzták előlem, viccelődve mondták, hogy még véletlenül se igyak abból. Arra gondoltam, hogy talán túlgondoltam az egészet, és tényleg csak kihagy az agyam. Hiszen ők jó emberek, befogadtak. Ellátnak mindennel, szinte már a családjuk része voltam. Fél órára rá kajakómába estem, gondoltam lefekszek picit sziesztázni. Másnap reggel keltem fel. Szörnyen fájt a fejem. Le is mentem gyorsan reggelizni. A férfi és a nő tárt karokkal várt és rakták elém az ételtől roskadó tányérokat. Nagyon jót ettem. Mondták, hogy délután el kell menniük a gyerekekkel, de sietnek haza, hogy estére visszaérjenek. Ó, még egy szabad délután. Remek! Felmentem a szobámba, rendet raktam, nehogy hálátlannak tűnjek. Sajgott a fejem. Aztán eszembe jutott a kamera. Elkezdtem nézni a filmet.

Láthatóan híztam. Lehet túl sokat eszem, amióta kint vagyok. Jó, ebből elég is volt. Épp leállítottam volna a felvételt, amikor a képernyőn megmozdult az ajtó. A szülők voltak. Elhúzták a függönyt mindkét ablakon. A férfi bezárta az ajtót. Leültek az ágyra mellém. Elkezdtek simogatni. Milyen aranyosak, szüleim helyett is szüleimként gondoskodnak rólam. Először a fejemet simogatták. Aztán a hátamat. Csókolózni kezdtek. Mi a franc? Arra gondoltam, ez milyen beteges már. Nem kellene az én szobámban nyalakodni, még akkor sem, ha alszom! A nő egyszer csak abbahagyta a simogatást. Megütötte az arcomat. Többször is. Közben a férje kitakart. Lehúzta rólam a felsőmet. Gondosan végigmért a szemével. Aztán a keze a nadrágomra tévedt.

Úgy éreztem, megállt körülöttem az idő. Zokogtam a képernyő előtt. A nő továbbra is ütött a képernyőn. És én nem térek magamhoz. Miért nem veszem észre? Aztán kikötözött az ágy rácsához. Nem bírtam tovább nézni. Nem bírtam tovább nézni, ahogy a férfi keze is hozzáér a csupasz bőrömhöz. Nem maradhatok itt tovább! Fogtam a táskámat és lefutottam a lépcsőn. Ott álltak. Mindketten. A nő és a férfi. Mosolyogtak. A nő a kötelet szorongatta. Azt a kötelet, amit a videóban is használt. A férfi dörzsölni kezdte a tenyerét...

Két hét telt el azóta. És még mindig itt vagyok. Nem engednek ki a szobából. Már arra sem veszik a fáradtságot, hogy elaltassanak. Elvették a telefonomat és a laptopomat. A kamerát megtalálták és előttem törték darabokra. Semmi kapcsolatom nincs a külvilággal. Nincsenek szomszédok és járókelők, akiknek kiabálhatnék. Csak azt figyelem, mikor kattan a zár. Néha hallom a gyerekek hangját. Azt is hallottam, hogy a szülők hazudnak rólam: azt mondják a gyerekeknek, hogy nagyon beteg vagyok, és akárhogy is kiabálok, ne jöjjenek be hozzám, különben ők is elkapják. Néha érzem a sült kacsa és a citromos süti illatát. Hányingerem van tőle. Már minden a múlté. Nem tudok szabadulni ebből a börtönből. De ki segíthetne?

 

Vissza