Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a nehagyd.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
+36-80-20-55-20
Veszélyzónák

Svájc

Svájc elsősorban célországnak, másodsorban pedig tranzit országnak tekinthető a szexuális célú kizsákmányolás női és gyermek áldozatainak, illetve a munkacélú kizsákmányolás, ideértve a kényszerkoldultatást és kényszerített bűncselekményeket, férfi, női és gyermek áldozatainak tekintetében.

Az emberkereskedelem áldozatai elsősorban Kelet-Európából származnak – főleg Romániából, Magyarországról és Bulgáriából – de ezek mellett érkeznek még Brazíliából, Kamerunból, Kínából, a Dominikai Köztársaságból, Nigériából és Thaiföldről is. A kényszermunka jelen van a házimunkában, mezőgazdaságban, az ellátás területén, építőiparban és a turizmusban. [1]

Magyarország az egyik legfontosabb származási ország az emberkereskedelem Svájcban azonosított áldozatai tekintetében. A Svájcban azonosított magyar áldozatok jellemzően fiatal nők, akiket prostitúcióban zsákmányolnak ki. A legtöbben az emberkereskedelem által legjobban érintett megyékből érkeznek: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből (különösen Miskolcról), Heves megyéből, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből és Budapestről. A svájci szakemberek szerint Nyíregyháza és Miskolc (és környéke) jól ismert származási hely a Svájcban azonosított áldozatok között. A Svájcban azonosított magyar áldozatok jelentős része a roma kisebbséghez tartozik.

A legtöbb áldozatot "személyes kapcsolaton" keresztül szervezik be (rokonok, ismerősök, "szeretők" közbenjárásával). A szexuálisan kizsákmányolt áldozatok többsége már Magyarország elhagyása előtt tisztában volt azzal, hogy prostituáltként fog dolgozni. Gyakori, hogy az áldozatot először nem Svájcba viszik, hanem valamelyik szomszédos országba (Ausztriába, Németországba).

A svájci rendőrségi statisztikák szerint 2015-ben és 2016-ban a svájci büntető törvénykönyv 182. paragrafusa szerint meghatározott emberkereskedelem, illetve a svájci büntető törvénykönyv 195. paragrafusa szerint meghatározott szexuális tevékenység kizsákmányolása / prostitúcióra felbujtás feltételezett áldozatainak kb. 15%-a volt magyar állampolgár. Az adatok hasonlóak a feltételezett elkövetők esetében is.[2]

A svájci büntető törvénykönyv 182. és 195. cikke az emberkereskedelem minden formáját tiltja, és akár 20 év börtönbüntetés kiszabására is lehetőséget teremt, ami más, súlyos bűncselekmények bűntetéseivel azonos, mint például a nemi erőszak. [3]

Országos szinten Svájc töretlenül tevékenykedik törvényhozása és intézményei megerősítésén, hogy harcoljon az emberkereskedelem ellen, főleg a Svájci Emberkereskedelem és Migráns Csempészet Elleni Koordinációs Egységen (SCOTT) keresztül, amelyet 2003-ban azzal a céllal hoztak létre, hogy stratégiákat alakítson ki és irányítsa a helyszíni tevékenységet. Svájc továbbá nemrég fogadta el a 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozó második Nemzeti Tervet az Emberkereskedelem Elleni Tevékenységről, amely 28 intézkedést tartalmaz a megelőzés, bűncselekénnyel kapcsolatos eljárás, illetve az áldozatoknak biztosított támogatás és segítségnyújtás területén.[4]

A zürichi Támogtási- és Segélyközpont a Migráns Nőkért és az Emberkereskedelem
Áldozataiért (FIZ) legutóbbi statisztikái szerint egyre több és több emberkereskedelem áldozatává vált személyt fedeznek fel Svájcban. Ezek az adatok, azonban legjobb esetben is csak becslések, mivel sok áldozat nem mer beszélni a vele történtekről. Az ACT212 nevű szervezet
2015. októberében hozta létre országos segélyvonalát, amely lehetőséget ad a segítségkérésre, vagy bűncselekmény bejelentésére anonim módon telefonon, vagy emailen keresztül. [5]

Az emberkereskedelem által érintett nők személyre szabott szolgáltatásokat igényelnek kétes helyzetükből és a gyakorta elszenvedett súlyos traumából kifolyólag. Hamis látszattal külföldön bekerítve, a nőket Svájca viszik, ahol szexkereskedelmi munkásként, kabaré táncosként, vagy más bizonytalan állás formájában zsákmányolják ki őket, mint a házimunka, gyermekgondozás, vagy az élelmiszer szolgáltató szektor. Gyakran a tartózkodási engedély nyújtotta előnyök, pénz, vagy szociális háló hiányában kiszolgáltatottá válnak az emberkereskedők, kerítők és munkaadók felé. Nyomás alatt tartják őket számos különböző formában, kényszerítik és megalázzák, és bizonyos mértékben traumatizálják is őket, gyakran súlyos mértékben.

A bűncselekmények áldozatairól szóló törvény (9. cikk VCA) és más szabályok alkotják a női emberkereskedelem túlélői számára nyújtott tanácsadás és támogatás alapját. Minden konzultációs szolgáltatás titkosított és ingyenes az áldozatok számára. A női áldozatok mellett a FIZ hasonló helyzetben levő egyénekkel is folytat tanácsadást, mint a bizalmasok és családtagok.[6] 

Az emberkereskedelem formái Svájcban

Szexuális kizsákmányolás

Svájcban az emberkereskedelem legelterjedtebb formája a szexuális kizsákmányolás. Az azonosított áldozatok többsége fiatal lány és nő, akiknek saját országukban kilátástalan helyzetbe kerültek. Őket hamis ígéretekkel, munkahellyel, képzéssel csábítják az emberkereskedők Svájcba, ahol aztán prostitúcióra kényszerítik őket. Svájcban az ún. „loverboy” módszer is virágzik, melynek folytán olyan fiatal férfiak csábítják a lányokat Svájcba, akiket szeretnek és akikben megbíznak, Svájcban pedig kényszerítik őket a szexmunkára.

A munkacélú kizsákmányolás

A munkacélú kizsákmányolás esetei egyre gyakoribbak Svájcban is. Az áldozatokat hamis ígéretekkel csábíbtják el a „jól fizető” állásra, majd megkezdődik a kizsákmányolás. A feltételek rosszak, gyakran illegálisan és munkavédelem nélkül kell dolgozniuk az áldozatoknak. Az áldozatok többsége férfi. Az érintett gazdasági ágazatok, ahol gyakori a munkacélú kizsákmányolás, a következők: építőipar, a szállodaipar és a vendéglátás, a háztartás, a mezőgazdaság, de a kényszerkoldultatás a bűncselekményekre kényszerítés (pl. lopás) is gyakori.[7]

Vissza