Az áldozatokkal kapcsolatos sztereotípiák - 2.

Szerzők: Dr. Sebestyén Árpád, krízis szakpszichológus (Traumaközpont) és Vörös Anna, pszichológus, művészetterapeuta

A szexuális céllal kizsákmányoltak bizalmatlanabbak, távolságtartóbbak, zárkózottabbak, vagy épp ellenségesek lehetnek, melyről egy negyvenöt éves, prostitúcióra kényszerített nő mesélt: „Felvettem egy támadó személyiséget. Rám néz valaki, és azt gondolja: ez egy bunkó, buta nő. Így nem közelítenek meg, kerülöm az embereket, így védekezek.”. Mint ahogy ebből a részletből is láthattuk, az illető önvédelemből mutat barátságtalan, ellenséges képet magáról. Ez a másik félben hasonló távolságtartást, esetleg ellenségességet válthat ki, s így beindul egy ördögi kör, melyet nehéz megtörni. 

Az interjú folytatását olvashatjuk: „Korábban próbáltam néhány dologról mesélni. Láttam, hogy megriadnak, és nem tudják eldönteni, hogy hazudok-e? Nem meséltem el durvább dolgokat, csak hogy voltam anyaotthonban, de már arról is azt gondolják, hogy azok a nők naplopók, ingyenélők, fogalmuk sincs, hogy sokan teljesen más miatt szorulnak rá. Nem érdemes erről beszélni senkivel, mert nem nyitottak, és nem fogadják el. Inkább megmarad bennem.” Hosszú évek óta nem beszélt senkinek múltjáról. Jelenleg is küzd emlékbetörésekkel, rémálmokkal, új munkahelyén pedig pánikrohamokkal. 

Az áldozatokról kialakult sztereotípiák megnehezítik az egyének számára az újrakezdést, a bizalom újraépülését, az önértékelés javulását, a társadalomba való beilleszkedést, mert akár szégyenérzetet, vagy bűntudatot kelthet. Jogosan merülhet fel egy kizsákmányolt emberben, hogy ha ilyen bántó véleménnyel vannak róla mások, akkor vele lehet a baj, ő a "hülye", ő az "életképtelen". 

Nem csupán a szenvedések okozta testi-lelki problémákkal kell tehát megbirkózniuk, hanem azzal is, hogy az emberek ne feltételezzenek róluk torz elképzeléseket. A jó benyomás keltése még sokunk számára is időnként, egy rosszabb napon nehézséget okozhat. Az áldozatok esetében ráadásul még ott van nem csupán a társadalmi megbélyegzés, hanem az emberkereskedők árnyéka, a traumák visszatérő emléke, s a küzdelem a rendezett életkörülményekért. 

Esetükben kiemelten fontos, hogy megtanuljanak bízni a megfelelő emberekben, hogy megtapasztalhassák a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást. Az őket övező sztereotípiák viszont pont ennek lehetőségét csökkentik. Mindennek eredménye lehet az izoláció, a depresszió, a kilátástalanság, a magány, melyek miatt a visszaesés esélye nőhet. Az illető körül nem alakul ki védelmező, odafigyelő, stabil szociális háló. Történetének eltitkolását választotta egy tizenkilenc éves nő, aki arról számolt be, hogy sok barátságot kötött az elmúlt két évben, mióta talpra állt: „A barátnőim feledtetik velem a gondokat. Nem tudnak a múltamról, de nem is kérdezősködnek, meg nem is mondanám el.”. 

Egy tanulmány szerint (Peled, 2015) még a szakemberek és az áldozatok is nehezen vonatkoztatják magukra az emberkereskedelem, kihasználás és hasonló szavakat, mivel félnek a megbélyegzéstől. A szavak, a panaszkodás, az érzelmi ventiláció kerülése azonban nem jelent hosszú távú megoldást, hiszen a feszültség ugyanúgy megmarad mindkét félben, és más módokon (viselkedés, gesztus, hangszín, elejtett mondatok) jutnak felszínre. A sztereotípiák feloldásának lehetséges módja az, ha nyíltan beszélünk róluk. Vörös (2021) kutatása során három nő is visszajelezte, hogy sokat jelent számukra az, hogy valaki meghallgatja történetüket, és őszintén beszélhetnek arról, min mentek keresztül, miközben nem kell tartaniuk attól, hogy elítélik őket. 

A sztereotípiák annyira beleívódnak a közvélekedésbe vagy olyan mértékben jellemzik az egyén gondolkodását, bevonva érzelmeit, hogy jól megtervezett, széleskörű, nem csak a tényeket közlő, hanem az érzelmekre ható ismeretterjesztő, tájékoztató kampány és érzékenyítő tréningek segítségével kell elsősorban küzdeni hatásuk ellen. Szembesíteni szükséges a sztereotípiát megfogalmazókat azokkal a tényekkel, személyes pozitív áldozati példákkal, amelyek ellentétesek a leegyszerűsítő véleményekkel.

Hivatkozások:
Vörös, A. (2021) Poszttraumás növekedés és életcélok vizsgálata szexuális célú kizsákmányolás áldozatainak körében. Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Ma szakdolgozat