Az emberkereskedelem meghatározása pszichés szempontból (1. rész)

Szerző: Dr. Sebestyén Árpád, klinikai szakpszichológus, Traumaközpont 

Az uniós jog  alapján emberkereskedelemnek nevezzük személyek kizsákmányolás céljából való toborzását, szállítását, átadását, elrejtését vagy átvételét, melyhez eszközül kényszerítést, elrablást, megtévesztést, félrevezetést, érzelmi- és anyagi zsarolást, erőszakot, kínzást, fenyegetést, megalázást alkalmaznak, és az emberkereskedők visszaélnek a hatalmukkal vagy az áldozatok kiszolgáltatott helyzetével. Az áldozatot olyan szolgáltatás végzésére kényszerítik, melybe magától nem, - pusztán a tényleges vagy elfogadható választási lehetőség hiányában egyezett bele.

Ahogyan túlélők fogalmaznak: "Lenyomta a torkomon (a kábítószert-a szerk.), ha nemet mondtam, kaptam egy-két pofont. A legelső esetkor annyira túladagolt, hogy nem bírtam kikelni az ágyból.”. Egy másik nő megélése: „Nem bírtam tovább a megaláztatásokat, a verést. Csak alkohollal meg Xanax-szal, arra ittam." Egy harmadik így panaszkodik: „Semmiről nem tudtam, semmire nem tudtam gondolni. Volt olyan, hogy nem is emlékeztem dolgokra." Van áldozat, aki így összegez: „Akárhányszor éreztem valamit, gyorsan lenyomtam azt az érzést minél mélyebbre, hogy ne érezzek semmit, mert hogyha érzel meg ott vagy agyilag, az kibírhatatlan.” 

Az előbbi idézetekből jól látszik, hogy az emberkereskedelem bántalmazással és kizsákmányolással jár, emellett modern rabszolgaságnak is nevezhető.

Az emberkereskedelem formái: 

• felnőttek és gyermekek szexuális szolgáltatásokra kényszerítése, 
• kényszermunka,
• bűncselekményre kényszerítés (pl. lopásokra, drogfutárkodásra) 
• kényszerkoldultatás,
• házasságra kényszerítés,
• csicskáztatás (ház körüli rabszolgamunka),
• a test szerveinek illegális kereskedelme.

Mindezek az emberi méltóság ellen elkövetetett súlyos bűncselekménynek minősülnek. 

Jelen cikksorozatban a kizsákmányolt áldozatok pszichés jellemzőivel, bevonódásuk előfeltételeivel, a rabszolgaságtól való megszabadulás és a megelőzés (prevenció) lehetőségeivel foglalkozunk. 

A kizsákmányolás olyan trauma, melynek komplex, az egész személyiséget érintő hatásai vannak. A kényszerítés eszközeivel az egyén megtörése a cél, mely által irányíthatóvá, könnyebben rávehetővé válik olyan dolgok elvégzésére, melyet magától nem választana.

A kényszerítés során az egyént megfosztják emberi méltóságától. „Ez olyan, mintha egy láthatatlan bilincset tennének az agyadra”, emlékszik vissza az egyik alany. Az áldozatok körében az orvosi problémák közül leggyakoribbak a nemi betegségek, ütések, verések, égési sérülések nyomai, a szájsebészeti és fogászati beavatkozások szükségessége; „úgy jöttem ki   ebből, hogy már használhatatlanná vált a testem, és ezt szó szerint értse”, mondta az egyik áldozat az interjú során. Ahogyan egy, az emberkereskedelem áldozataival foglalkozó szakértő fogalmazott: "...sok áldozatnak van szüksége fogászati beavatkozásra a hazatérése után, mert kirúgják vagy kiütik a fogukat. Vagy csikkeket nyomnak el a testükön."

Az emberkereskedelem során az áldozatot megfosztják emberi jogaitól, megalázzák, kiszolgáltatottá teszik, az abúzus mellett például állandó kontroll alatt tartják. „Aztán nem engedett sehová. Nagyon nagy kontroll alatt tartott, betegesen. Szabályozták, hogy mennyit ehetek.”, egy másik esetben „Mindig úgy kellett menni utánuk, a hátuk mögött, mint egy kiskutyának.”. Sok nő megéli az eltárgyiasítást, mikor a futtató eladja őt más emberkereskedőknek. 

A folytonos bántalmazás, kihasználás egyre inkább elveszi az egyén identitását, saját képességeibe vetett hitét, megküzdését, kitöréshez szükséges akaraterejét és bátorságát. Mivel az emberkereskedelem pszichológiai megfogalmazása szerint a bűncselekmény (pszichésen) sérült emberek szándékos kizsákmányolása személyes haszonszerzés céljából (Costa és mtsai, 2019), a bekezdés első részében említett sajátosságok csak tovább mélyítik az áldozatok magukkal hozott, családi bántalmazásból, szociális-gazdasági hátrányokból, a közösségi szocializációból (pl. prostitúcióra nevelés), a környezet érzelmi-intellektuális sivárságából eredő sérüléseit. Ezt azonban nem azért fontos hangsúlyozni és a definíciót idézni, hogy megbélyegezzük és "lesajnáljuk" a túlélőket vagy áldozatokat, hanem éppen azért, hogy - tisztába kerülvén mindezzel - szakszerűen és együttérzőn támogathassuk őket.

Hivatkozás:
Costa, C.B., McCoy, K. T., Early, G. J., Deckers, C.M.(2019) Evidence-based Care of the Human Trafficking Patient. CM. Nurs. Clin. North Am. Dec; 54(4):569-584. doi: 10.1016/j. cnur.2019.08.007. Epub 2019 Oct 11.PMID: 31703782 Review.  

¹https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32011L0036&from=HU